Milyen Ruhadarab Volt A Szűr És Kik Viselték

  1. Magyar N�prajzi Lexikon /
  2. Bakonyi cifraszűr | Krúdy Gyula Városi Könyvtár

Eltérő típusok a szerint keletkeztek, hogy milyen volt a szűr hossza, az oldalsó részek és a gallér mérete, az ujját nyitottan hagyták, vagy befenekelték (ez utóbbi esetben a használati tárgyaikat tartották benne). Mindenütt ugyanúgy szabták: 11 négyzetes és téglalap alakú darabból – azok bélelése után – állították össze. Az egyszerű szabás egyben a ruhadarab régi eredetét is mutatja. A kész szűr eleje nem ért össze, csatos szíj és hátravető zsinór tartotta. A pásztorok megbecsült ruhadarabját minden tájon hangsúlyosan és dúsan hímezték – ezért a "cifraszűr" kifejezés –, leggyakrabban a két oldalán, a vállán és az alján, az összeillesztések mentén varrták ki. A gallér két alsó sarkára posztóból kerek formájú úgynevezett "csücsköt" varrtak: esős időben így alakították át csuklyává. A 19. század közepére általánossá vált darab díszítését egyedül az Alföldön bízták az asszonyokra: ők a szűrszabó mesterek utasításai szerint készítették el a jellegzetes motívumokat: szegfű, forgórózsa, címer, stb.

Magyar N�prajzi Lexikon /

Külön városrészben éltek, az akkori Kis és Vadkerti utcában csak csapók laktak, a mai Kossuth utcának pedig a neve is Csapó utca volt. A mezőváros bírái közül többen e mesterséget űzték. A palotai csapók főként fekete és szürke szűranyagot, valamint szürke posztót készítettek. A hozzávaló nyersanyag a birka gyapja. Dunántúlon a birkát nyírás előtt úsztatták, hogy a gyapjúból kimosódjék a szemét és az erősen szennyezett rész. Palotán a Kikeri-tó vizében szokták volt úsztatni, mert ennek a mélysége megfelelő volt. Nyírás után a gyapjú egyenesen a csapókhoz került. Azonban annak ellenére, hogy az állatállomány legnagyobb részét mind az uraság, mind a mezőváros lakóinak állattartói közül a juhállomány képezte, a környékbeli gyapjútermelés nem volt mindig elegendő. Ezért, hogy a kereslethez (annyira kelendő volt a bakonyi szűr! ) megfelelő mennyiségű anyagot biztosítsanak, évente többször előfordult, hogy a veszprémi és palotai csapók Szeged, Szentes, Hódmezővásárhely vidékéről hozták a gyapjút a Bakony aljára.

  • Ez az a nap rádió
  • Intézmények
  • Milyen ruhadarab volt a szűr és kik viselték videos
  • Szászhegyessy zita 30 napos kihívás videos
  • Milyen ruhadarab volt a szűr és kik viselték pdf
  • Díjbeszedő holding zrt e mail cím keszitese

A bakonyi cifraszűr a szűrfajták között a legrövidebb és a legbővebb. Veszprémi szűrnek is hívták. Gallérja is a legnagyobb, és majdnem olyan hosszú, mint maga a szűr. Rövid ujjait kerek posztódarabokkal befenekelték. A bakonyi cifraszűrre jellemző, hogy nagyon gyakran a magyar címert beleszőtték a díszítésébe. A díszítése egyébként főképpen a cinóberpiros szegés és rátét. Leggyakoribb rátéte a tulipán, ami gyakran feketével kontúrozott. A késői darabokon egyre gyakoribb a fekete díszítmény. A bakonyi kanászok nem a derekukon viselték a pásztorkészségeket, mint az alföldi pásztorok, hanem a szűr befenekelt és zsebnek használt ujjában tartották kisebb használati tárgyaikat. A XIX. század folyamán üldözték a viseletét, a Bach- korszakban kifejezetten a nemzeti ellenállás jelképe lett. Veszprém mellett Várpalotán is sokan készítettek cifraszűrt. Palotán nemcsak a legnépesebb, de a leghíresebb és leggazdagabb iparág is kétségtelenül a csapóké volt. Hírükre jellemző, hogy még a távoli Gyöngyös kiöregedő csapóinak pótlására is szerettek volna Palotáról mesterlegényeket kapni.

Felső öltözékük a szűr, a suba és a ködmön (rövid bunda). Lábbeliként csizmát hordtak. Fejfedőjük a nagykarimájú pásztorkalap, ami mellé – mindig bal oldalra – díszes madártollat tűztek. A túzok, a gém, a kócsag stb. toll jelezte a csikós rangját. A kalapot gyakran zsírozták, hogy ne ázzon be. Egy idő után olyan nehéz lett, hogy az engedetlenkedő lovat orrba legyintve vele az állat mindjárt megszelídült.

Bakonyi cifraszűr | Krúdy Gyula Városi Könyvtár

A szűrhímzés eleinte hagyományos technikával, gyapjúfonallal készült. Pirosbordó és kék stilizált virágok, világos és sötétzöld levelek harmonikus kompozíciói emelték ki a hangsúlyos részeket. A varrógép megjelenése után rátéteket alkalmaztak, amelyeket géppel varrtak a posztóra (a szűrszabók a géppel való munkát "nyargalásnak" is nevezték). A szűr cifra változatait a fiatal férfiak hordták, az idősebbek többnyire csak feketével díszítettben jártak. Drága ruhadarab volt, mégis minden legény igyekezett venni egyet a leánykérésig. Ekkor ugyanis, mintegy véletlenül otthagyta a lányos háznál a szűrét. Másnap aztán, hogy visszament érte, kiderült: mehetnek-e a lánykérők, vagy sem. Ha kiakasztották a szűrét, nem tartották kívánatos kérőnek, ha benntartották, akkor a lánykérés eredménye nem volt kétséges. Így került be a köznyelvbe a "kitenni a szűrét" kifejezés, ami azt jelöli, hogy valakit elutasítanak, kiutasítanak. Juhász öltözéke Az alföldi szilaj állattartás és ezzel a pásztorok életformája a Hortobágyon és Bugacon maradt fenn legtovább.

A suba A subát, ezt a kör alakú, pelerin-szerű felsőruhát a 15. században még egységesen viselte a király, az udvari nép, a köznép és a parasztság. Az anyagában és a díszítésében volt jelentős különbség, ez alapján beszélünk a király hermelines palástjáról, vagy a parasztok subájáról. E télen meleg, nyáron – a hőszigetelés miatt – hűsítő ruhadarab szabásához legkevesebb 3 és fél juhbőrt használnak fel. Hogy milyen legyen a suba, az mindig a pénztárcától függött: munkába 5, kocsikázáshoz 8, templomba járásra 10-12, de még 15 darabból is készült suba. A kiterített darab körcikkely, vagy teljes kör alakú volt, a felhasznált bőrök számától függően. A köznapiak dísztelenek voltak, az ünnepieket színes bőrből kivágott, rátétes elemekkel hangsúlyozták. Hossza lehetett földig, vagy combig érő. Hódmezővásárhelyen a rövidebb, a Nagykunságon, Hajdú és Bihar megyében a hosszabb formáját viselték. Az egyes részeket duplán fogott keskeny bőrszalaggal együtt varrták össze. Az alját esőben-sárban kifelé fordítva felgombolták.

Mintegy a m�lt sz�zad elej�t�l-derek�t�l a sz�rt szeg�s sel, → r�t�t tel, v�g�l h�mz�s sel (→ sz�rh�mz�s) igen gazdagon d�sz�tett�k, val�ban cifrasz�r lett. – A sz�rnek az id�k folyam�n sz�mos v�ltozata alakult ki k�sz�t�se, funkci�ja �s a divat szerint. Ezek: 1. Nyakas sz�r. A m�lt sz�zad v�ge fel� Biharban, Hajd�ban, majd valamivel k�s�bben Kolozs megy�ben kis, �ll� gall�rt varrtak a sz�r n�gysz�gletes gall�rja f�l�. Az 1860-as �veknek nagy nemzeti felbuzdul�s�ban az �ri rend is sz�rben j�rt, de ezeket nem sz�rszab�, hanem a nyugati-polg�ri hat�sok sz�m�ra nyitottabb magyar szab� k�sz�tette. Az �ri sz�r hat�s�t l�tszik mutatni a nyakas sz�r Sz�chenyi-sz�r neve is. Elgondolkoztat� azonban k�t 16. -i �br�zol�s: magyar f��r I. Ferdin�nd udvar�ban (1560), valamint Bonfini 1581-es kiad�s�ban a c�mk�p egyik alakja. Mindkettej�k kab�t f�le fels� ruh�j�n n�gysz�gletes gall�r f�l� varrott kis, �ll� gall�r l�that�. K�v�ry L�szl� a h�dolts�g kori k�penyr�l �rva megjegyzi, hogy ennek kis, �ll� gall�rja alatt n�gysz�glet� "h�ttakar�" volt.

Szűrnek nevezik szőrből, vagy gyapjúból kapott durva posztót, amelyet szűrtakácsok, vagyis csapók készítenek, akik a gyapjúkelmét kallatással/ványolással – vízben való döngöléssel "csapásokkal" – a vastag szűr- vagy gubaposztóvá dolgozzák fel. Hosszú, egyszerű szabású kabátféle, felsőruha, amit a közrendűek, parasztemberek és pásztorok országszerte viseltek. Legdíszesebb, legdrágább változatait a legények hordták, az idősebbek többnyire csak feketével díszítettben jártak. A szűr a parasztság ruhadarabjainak egyik legdrágábbik darabja. Minden legény igyekezett beszerezni, mire lánykérésre kerül a sor. Jellegzetesen a magyar paraszti felsőruhák közé tartozott. A szűr szabása alapján kabát, mégis palástszerűen hordták, vagyis sehol sem viselték felöltve, mindig csak magukra terítették. Ennek megfelelően elől nem gombolódik, nyitott és csak a nyakánál egy csatos szíj fogja össze. A falusi középgazdának általában kétfajta szűrje volt: a viselős szűr, ami mindennapos használatra készült, és a cifraszűr, amit az ünnepi alkalmakkor használtak.

A gyapjút, a feldolgozandó szőrt meg kellett tisztítani, finomabbá tenni, és ezt a műveletet egy nagy íjhoz hasonló eszközzel, az ilfával végezték el. Az inotai és péti vizek mellett álltak a palotai csapók mesterségének elengedhetetlen kellékei, a kallómalmok, ahol az anyagot "kallatták, " azaz a megszőtt gyapjúszövetet tömöttebbé, összeállóbbá tették. A kallómalmokból a kész posztó visszakerült a palotai szűrszabókhoz, akik a híres bakonyi cifraszűrt készítették. Várpalota város történetéhez szervesen hozzátartozik a hungarikumnak is tekinthető bakonyi cifraszűr. A kép forrása: Wikipédia Györffy István A cifraszűr. 2. rész. Bp., Kertész Ny., 1930. () Pacsuné Fodor Sára: Palotai csapók. [kézirat] Várpalota, 1992. 85 p. Szíj Rezső: Várpalota. Bp. Gondolat, 1960.

  1. 8 24 24 műtrágya arab news
December 25, 2021, 11:08 am