Faludy György Tanuld Meg Ezt A Versemet / Faludy György Tanuld Meg Ezt A Versement 1

  1. Bogdán László: FELEJTSD EL EZT A VERSEMET – elfuserált variáció Faludy György Tanuld meg ezt a versemet című költeményére - Irodalmi Jelen
  2. Faludy györgy tanuld meg ezt a versement video
  3. Faludy györgy tanuld meg ezt a versement 1

hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó- memóriából szedd elő s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed- hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hová mégy? Lelked elhagyott, mihelyest a várost elhagyod. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? s mire való volt és mit ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reám gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem?

Bogdán László: FELEJTSD EL EZT A VERSEMET – elfuserált variáció Faludy György Tanuld meg ezt a versemet című költeményére - Irodalmi Jelen

Tanuld meg ezt a versemet, mert meddig lesz e könyv veled? Ha a tied, kölcsönveszik, a közkönyvtárban elveszik, s ha nem: papírja oly vacak, hogy sárgul, törik, elszakad, kiszárad, foszlik, megdagad, vagy önmagától lángra kap, kétszáznegyven fok már elég — és mit gondolsz, milyen meleg egy nagyváros, mikor leég? Tanuld meg ezt a versemet. mert nemsokára könyv se lesz, költő se lesz, és rím se lesz, és autódhoz benzin se lesz, és rum se, hogy leidd magad, mivel a boltos ki se nyit, s kivághatod a pénzedet, mert közeleg a pillanat, mikor képernyőd kép helyett halálsugarat közvetít, s mert nem lesz, aki megsegít, ráébredsz, hogy csak az maradt tiéd, mit homlokod megett viselsz. Ott adj nekem helyet. s mondd el, mikor kiöntenek a lúgtól poshadt tengerek, s az ipar hányadéka már beborít minden talpalat földet, akár a csiganyál, ha megölték a tavakat, s mankóval jön a pusztulás, ha fáján rohad a levél, a forrás dögvészt gurguláz, s ciánt hoz rád az esti szél: ha a gázmaszkot felteszed, elmondhatod e versemet.

szűk látókörű önzésén és defetizmusán. Más szóval – érdekes paradoxon! – Faludy igazából Nyugaton lesz pesszimista, és borúlátásának alapvetően két oka van. Ezek közül az első személyes. Miután Recskről szabadulása után elvette feleségül korábbi szerelmét, Szegő Zsuzsát, Londonban fiuk is születik, de Zsuzsa 1963-ban meghal. Faludy egyedül marad, és hosszas bolyongás után a kanadai Torontóban telepedik le, itt él egy barátjával egészen 1988-ig. Két alkalommal együtt léptünk fel irodalmi esten, először 1959-ben, Londonban (az évszámra azért emlékszem, mert Déry Tibor akkor még börtönben volt és a fogvatartása ellen tiltakoztunk), ahol én egy nem annyira "honvágyas", mint a végső hazatérés reményét felcsillantó verset olvastam, amiért Faludy szelíden megfeddett. Egyáltalán nem bízott benne, hogy valaha is hazatérhetünk. Ezt megismételte 1969-ben egy New York-i irodalmi esten, ahol falfehéren ácsorgott a színfalak mögött (iszonyúan lámpalázas volt, pedig csak egy versét kellett elmondania), és ez a vers arról szólt, hogy majd csak a Kerepesi temetőbe fog ő hazatérni.

Felejtsd el ezt a versemet. Minek tanulnál verseket? Nemsokára már könyv se lesz, határ se lesz, törvény se lesz, feldúlt életünk széthordják mohó ázsiai hordák. Új népvándorlás kezdetén mit érsz a versekkel, szegény?! elfuserált variáció Faludy György Tanuld meg ezt a versemet című költeményére Felejtsd el ez a versemet! Minek őriznél könyveket? Ha el nem veszted, elszedik, barbárok bűnjelnek hiszik, az atamánhoz beviszik, vagy a vécére kiviszik. Ha nem, hát úgyis elszakad, megbarnul, porlik, elhasad, madárként röpül el a lap. A várossal együtt elég. Nem lehet hazának elég, kiad egy jelzős szerkezet! Felejtsd el ezt a versemet! Bolyonghatsz az interneten, amíg még van! …Ó fertelem! Elvész világod. Nem marad Hely, hol meghúzhatnád magad. Az új barbárság közeleg, két lábra áll a rettenet! Minek kellene vers neked, ha irhádat nem mentheted, hálózatodról is leszed, elvadult, idegen sereg? Tanulj köszönni csecsenül és hálálkodni oroszul, megalázkodni mongolul, rizset kérni kínaiul, hódítóid nyelvét tanuld!

Faludy györgy tanuld meg ezt a versement video

hogy elkísérjelek. Lehet, s túléled még az ezredet, s pár kurta évre kiderül, mert a bacilusok dühödt revánsa mégse sikerül, s a technológia mohó hadosztályai több erőt mozgatnak, mint a földgolyó — memóriádból szedd elő, s dúdold el még egyszer velem e sorokat: mert hova lett a szépség és a szerelem? hadd kísérlek, ha nem leszek, mikor nyűgödre van a ház, hol laksz, mert nincs se víz, se gáz, s elindulsz, hogy odút keress, rügyet, magot, barkát ehess, vizet találj, bunkót szerezz, s ha nincs szabad föld, elvegyed, az embert leöld s megegyed — hadd bandukoljak ott veled, romok alatt, romok felett, és súgjam néked: tetszhalott, hova mégy? Lelked elfagyott, mihelyst a várost elhagyod. Az is lehet, hogy odafenn már nincs világ, s te odalenn, a bunker mélyén kérdezed: hány nap még, míg a mérgezett levegő az ólomlapon meg a betonon áthatol? S mire való volt és mit ért az ember, ha ily véget ért? Hogyan küldjek néked vigaszt, ha nincs vigasz, amely igaz? Valljam meg, hogy mindig reád gondoltam sok-sok éven át, napfényen át és éjen át, s bár rég meghaltam, most is rád néz két szomorú, vén szemem?

De el kell választanunk az embert a költőtől, az írótól, aki két diktatúrát szenvedett meg és élt túl, s akinek vannak versei, amelyeket még akkor is fognak magyarul idézni, amikor egyes, ma felkapott íróknak vagy költőknek már a nevét sem ismerik széles e földtekén..

  1. Faludy györgy tanuld meg ezt a versement 2019
  2. Faludy györgy tanuld meg ezt a versement full
  3. Faludy györgy tanuld meg ezt a versement e

Faludy györgy tanuld meg ezt a versement 1

Vagy tíz évvel később ez a reménytelenség oldódni kezdett, de egészen addig, amíg hazai filmesek nem csináltak róla egy portréfilmet, ahol részletesen elmondhatta recski élményeit, érthető módon vonakodott rávenni magát a hazatérésre. 1988-ban viszont már a levegőben volt a rendszerváltás lehetősége és 1989 elején az "ellenforradalomról" is végre kimondatott, hogy igazából népfelkelés volt és nem "nyugati ügynökök" szervezték. De pesszimista az 1956 után Nyugaton írt Faludy-versek többsége is. Van például egy (szerintem kevésbé sikerült) verse az éppen elhunyt Borisz Paszternákról, amiben megfogalmaz valamit, ami saját magára is jellemző. Idézzük: Áldás azon, aki az életet szerette. Ez szigorúan tilos, meg az élet tragikus tudatát, mit nem tűr el az optimizmust játszó butaság Az élet "tragikus tudata" schopenhaueri vagy nietzschei gondolat, a magyar költészetben talán Kosztolányinál látszik legélesebben. Az "optimizmust játszó butaság" nyilván a dialektikus materializmus fedőszava. Azonban korábbi verseiből nyilvánvaló, hogy ez a tudat még nem jellemezte a költőt Recsk előtt, amikor a szereplési vágy mellett az epikureizmus volt Faludy életének fő mozgatója.

Recsken bizonyos értelemben leszámolt a földi javakkal, élményei megrázták, és mélyebb gondolkodásra késztették. Ugyanakkor a politikai terrortól szenvedőkkel teljes szolidaritást vállalt, ezért döbbentette meg emigrációban a Nyugat közönye és a Szovjetunióval szembeni látszólagos tehetetlensége. És nemcsak a politikai értetlenség, az ökológiai ostobaság is bántotta: A roppant lakomán felesszük a földet lábaink alatt, meg az atmoszférát felettünk. Az eresztékek inganak. Ezt írta 1959-ben! Ma, negyven évvel később, ökológiai érzékenység nélkül nem létezhet számottevő politikus. Faludy már akkor úgy látta, a Nyugat elkényelmesedett, hagyja magát kényeztetni a technológiától, miközben elsatnyulnak szellemi értékei. Kevés költő írt magyarul olyan pesszimista verseket, mint ő 1980 táján Torontóban: "Tanuld meg ezt a versemet"! ez annak az emlékezetesen komor versének a címe, ami mintegy előre vetíti a Gutenberg-galaxis végét: "mert nemsokára könyv se lesz"! (Lenni lesz, csak a nyomtatás alakul át, szorul háttérbe).

Mi mást izenhetek neked? Felejtsd el ezt a versemet. (Toronto, 1980)

  1. Fekete istván vuk teljes mese youtube
  2. Ofi történelem 11 munkafüzet megoldókulcs
  3. M egy város keresi a gyilkost
  4. Foglalkozás egészségügyi és munkahigiénés központ pécs
  5. Verdák 3 teljes film magyarul letöltés
December 24, 2021, 8:31 pm